Szatmári Kinga, Kistótfalu 2019. szeptember 16. Szeptember 23-án hivatalosan is kezdetét veszi az ősz… Az élet állandó körforgásában ismét egy kiemelt naphoz érkezünk, az őszi napéjegyenlőséghez. Tekinthetjük ezt akár ünnepnek is, bár manapság kevésbé szokás az évszakváltó sarokpontokra ekként gondolni. Pedig ünnepi "pillanat" ez, a szó magasztosabb értelmében, hiszen az ünnep a lelkünkről szól, isteni részünkkel kapcsolódhatunk ilyenkor. Pontosabban a lelkünkkel való kapcsolódás bármikor módunkban áll, ha tiszta és valós szándékkal akarjuk ezt, az év körének kiemelt napfordulati pontjain viszont ez egyrészt az élet által jobban támogatott, másrészt elengedhetetlen és szükségszerű a fény útját járó emberek számára. Ezeken a napokon és az azt röviddel megelőző és követő napokban minőségváltás történik az élet áramlásában, mely az anyagi világban az évszakok váltakozásában nyilvánul meg legkézenfekvőbb módon, de ennek természetesen megvannak a nem anyagszintű dimenziói is. Ami a fejlődni, életazonosan működni szándékozó ember számára a legfontosabb: az önvizsgálat időszakai ezek, amikor egy magasabb nézőpontból "rápillantunk" az életünkre, önmagunkra. Kik vagyunk valójában, mit teremtünk, mit hozunk létre, hogyan működünk és hogyan működtetjük az életünket. Ez nem azt jelenti, hogy mit gondolok, vagy mi az elképzelésem magamról, és nem is azt, a környezetem mit jelez vissza, mert mindkettő görbe tükör, az illúzió csapdáját rejti. Az a kérdés, az élet mit mutat, mi születik a gondolataim és tetteim által. Az vagyok én valójában, ami általam születik. Az év körét tekintve egy egységnek, amikor egy teljes ciklust, egy teljes kört megteszünk, a cikluson belül minden időszaknak, évszaknak megvan a maga feladata, amivel foglalkozni kell, a maga minősége, ami abban az időszakban dominál, mert annak van időszerűsége, épp annak van az ideje. Többek között ez is az életazonos működés egyik vetülete, hogy igazodunk a természet rendjéhez, együttműködünk vele, ami számunkra valójában támogatást jelent az élettől, valamint hatékonyabb energiabefektetést a részünkről. Egy esztendő, egy ciklus, egy teljes kör, születéstől a halálig, a magvetéstől a gyümölcs learatásáig, majd a téli álomig. Figyeljük csak meg a természetben hogyan működik mindez! Tavasszal az elvetett magok kikelnek, szárba szökkennek, nyáron dús növekedésnek indulnak, majd őszre beérnek, amit a téli megpihenés, szendergés tetszhalott állapota követ, majd a kör kezdődik elölről. Ugyanez igaz az emberi életre is, mind a szellemi fejlődés, mind az anyagban teremtés, a fizikai célok tekintetében. Tavasszal érdemes belekezdeni új tervekbe, célokba, a nyár legaktívabb időszakában tenni érte a legtöbbet, dolgozni fáradhatatlanul, majd ősszel megvizsgálni az eredményt, learatni annak gyümölcsét, amit elvetettünk, télen pedig önmagunkba visszahúzódva kijelölni az őszi számvetés eredményeként az új irányokat, célokat, a szükséges változtatásokat. A learatott gyümölcs lehet számunkra jó, kedvező eredmény, de lehet negatív, általunk rossznak megélt fordulat, élmény. A lényeg, hogy mindig azt kapjuk az élettől, ami jár, se többet, se kevesebbet. Amit teremtettünk, az hat vissza ránk. A rossz dolgokért, nehézségekért, betegségekért, megpróbáltatásokért sem az élet, vagy a környezetünk a felelős, kizárólag mi tehetünk róla, magunknak köszönhetjük. Sokan sok példát fel tudnának hozni, amivel bizonyítani próbálnák, hogy nem ők tehetnek a szenvedésükről, az élet igazságtalan velük, de ez nem így van, az élet mindig igazságos. Az emberek nem mindig azok.. de ha ellenem egy másik ember igazságtalanságot tud elkövetni, annak én ugyanúgy részese vagyok, ott állok a probléma másik oldalán. Az őszi napéjegyenlőség időszaka kiváló alkalom arra, hogy számot vessünk önmagunkkal, az életünkkel, mit értünk el, hol tartunk, mi müködik jól és mi hibásan az életünkben, mit kell továbbvinni, magasabb szintre emelni és mit elengedni, magunk mögött hagyni, végleg lezárni, továbblépni, vagy új alapokra helyezni. Az élet támogat minket ebben a belső összegző munkában, ha valós a szándékunk a tisztánlátásra, a hibás működések felszámolására, az újrarendeződésre. Kérhetjük az őszi időszakban az ősök támogatását, erőt meríthetünk a földből, mint őselemből, fordulhatunk a saját lelkünkhöz a kapcsolódás igényével, hogy adja meg nekünk a helyes igazodás irányát az élet áramlásához, imádkozhatunk istenhez erőért és útmutatásért, hogy meglássuk az életünkben a helyes irányt. Az őszi napéjegyenlőség: (Ny, napnyugta, aratás, betakarítás, összegzés, számvetés) Amely magot tavasszal, a tavaszi napéjegyenlőségkor elvetettünk, annak gyümölcsét most learatjuk. Amit elindítottunk akkor, az most láthatóvá válik a külső világunkban is, a fizikai síkon. A betakarított termést pedig elraktározzuk. Az őszi napéjegyenlőség eredetileg a Földanya ünnepe, az aratást és az utána következő pihenést helyezve előtérbe. Ez a beérett termés, a betakarítás ünnepe. Lelki-szellemi síkon a begyűjtött tapasztalatokat feldolgozzuk a következő 3 hónapban. Belső, láthatatlan munkát végzünk, ahogy a nap is eltűnik a szemünk elől. Ha nem a tudatosan elindított energiáink térnek vissza hozzánk, akkor most a külvilágunkban történt események gyökerét megkereshetjük korábban az időben, az életünkben. Megláthatjuk, mi tért vissza hozzánk, ebből felismerhetjük öntudatlan teremtéseinket is.Ezen a ponton az időben tudatosan elengedhetünk dolgokat az életünkből. Olyanokat, melyek már megkötnek, nem szolgálják a fejlődésünket, melyeken túl kellene lépnünk. Bizonyos élethelyzeteinket, körülményeiket, szokásainkat, betegségünket, ragaszkodásainkat, félelmeinket, kapcsolatainkat, munkánkat, rögeszméinket...stb. Ez szintén igényel egy belső döntést, egy számbavételt, életünk mérlegelését, amit ezen a másik egyensúlyi ponton most könnyen megtehetünk. Mivel ez az időpont is a fény-sötétség, a tudatos-tudattalan világ egyensúlyát hordozza (a nappal hossza megegyezik az éjszakáéval), alkalmas a számvetésre.Itt azonban nem ültetünk, nem új dolgokat indítunk el,hanem temetünk,búcsúzunk,hiszen eza halál, az elengedés a fény eltűnésének a pontja. Remek idő arra, hogy minden felesleges dolgot kiszórjunk az életünkből (tudatilag, és a fizikai síkon megnyilvánítva, jelezve egyaránt), hogy rendet tegyünk, hogy csak azt hagyjuk meg kint és bent, amire valóban szükségünk van, amivel valóban együtt akarunk élni. Remek alkalom ez a fordulópont továbbá arra, hogy ezzel az energiával a hátunk mögött most hozzányúljunk olyan kényes kérdésekhez az életünkben, amelyekhez máskor nem lenne elég erőnk. A beragadt élethelyzeteink, melyek a szenvedés forrását jelentik az életünkben, most könnyebben megragadhatók. Elég ezen a napon belül meghoznunk az elengedéssel kapcsolatos döntésünket, és azt szimbolikusan (akár egy szertartás keretében) megnyilvánítani, testet adni neki. A következő 3 hónapban az elengedésünk elkezd megnyilvánulni. Számomra a 2019. év őszi számvetésének egyik legfontosabb élettől kapott tanítása, amit megosztok veletek, mert talán más is tanulhat belőle: "Semmi, amit létrehozol az életben, nem a tiéd. Az életet táplálod vissza vele, ami téged megtart, fenntart. Ha csak annyit adsz vissza, amennyit kapsz az élettől, akkor egyensúlyt teremtesz. Ha többet adsz vissza, akkor pedig szolgálod az életet…"Kívánom, hogy a következő hónapokban minél többen ismerjék fel, mi az a minőség, tevékenység, amivel létüket az élet szolgálatába tudják állítani.
0 Comments
Leave a Reply. |
Hangulatok, életmorzsák. Archives
July 2021
|