Tudjátok, a jougyek.hu-n zajlott egy nagyon izgalmas adománygyűjtő követes kampány a Hétágfa tanösvényekért:http://www.jougyekert.hu/hu/koveteknek/valassz_egy_ugyet_es_tegyel_vallalast/tanosveny.html Két "belsős", azaz hétágfás követ, Gina és Emese gondolatai a kampányzárás után: Érdekes tapasztalás volt az elmúlt 1 hónap. Mikor világossá vált számomra, hogy a követ léttel mire vállalkoztam, kicsit megijedtem. Szívesen osztok meg általam fontosnak, érdekesnek ítélt tartalmakat a közösségi médiában, örömmel látom ismerősök, barátok, családtagok fotóit, azonban a saját életem reflektorfénybe állítása és érzéseim, gondolataim nyilvános felvállalása távol áll tőlem. A személyes találkozások, a kávé, süti, csoki:) melletti vagy a gazolós-kapálós beszélgetések, elmélkedések sokkal inkább az én műfajom, személyesebb és valósabb számomra. A követté válás első komolyabb lépése volt, hogy kampányolásban jártas szakember tanácsait hallgattuk meg a sikeres adománygyűjtésről. No, akkor ijedtem csak meg igazán… Jöttek a gondolatok, saját félelmeim: naponta posztolgatok, keresem az ismerőseim, írok nekik, stb. – majd mindenki biztos elküld, hogy menjek a saját ösvényemre, az ő útjukat ne zavarjam ezzel. Mikor némi segítséggel sikerült ezen túllendülnöm és nyakig belevetettem magam a kampányolásba, sikerült elengednem ezeket a káros előfeltevéseimet és azt vettem észre, hogy bárhová megyek, mindenki érdeklődik, hogy áll a gyűjtés, mi is ez a tanösvény. Az érzést, amikor elkezdtek jönni az adományok, leginkább a gyerekkorom Mikulás várásához tudom hasonlítani: ott sem, és most sem az volt a fontos, mi van a csizmában, hanem, hogy jött a Mikulás, gondolt rám, hozott valamit, de jóóó! Minden egyes adomány felvillanyozott, éreztem az összetartást, hogy egy jó ügyért milyen sokan megmozdulunk. Ami még ezen időszak pozitív hozadéka, hogy sok régi baráttal, ismerőssel vettem fel az adományok által újra a kapcsolatot, jó volt hallani, látni, hol tartanak most, kit merre sodort az élet. Sokat tanultam magamról, az elengedésről, az önfelvállalásról ennek az új szerepnek a kapcsán, köszönöm, akik követtétek a posztjaimat, reagáltatok, biztattatok, érdeklődtetek, adományoztatok! A kampány lezárultával visszabújok a nyilvánosság elől újra a csigaházamba, a kávé, csoki még nem, de süti és gaz, jurta-talapzat festés melletti személyes beszélgetésekhez, mert az vagyok én, az az én ösvényem, de már nem ijedek meg, ha ilyen nyilvános kihívások elé állít újra az élet! Mucsi Gina Csatlakozok pár mondattal az előttem szóló követtársamhoz én is. Nekem is teljesen szűz terület volt ez a követes adománygyűjtő kampány, és én is jól be voltam rezelve, hogy fog-e ez menni, már attól is rosszul vagyok, hogy kérni kell... De pozitív csalódással, jó szájízzel és túlteljesítéssel zártam a kampányt, nagyon jól működik, valóban! Egyrészt azért, mert személyes. Nem egy szervezet kér tulajdonképpen, hanem egy személy, aki társ, családtag, barát, ismerős, így eleve sokkal hamarabb figyelnek fel rád , valamint, ha ügyesen "nyomulsz", akkor a személyes kérésre is nagyobb odafigyelést és nem csak egy like-ot, hanem konkrét lépéseket tapasztalhatsz. A másik nagy tapasztalat, mint marketingesnek is hasznos volt. Igyekszem a hétágfás történésekről, programokról hírt adni követőinknek, de mindig van bennem egy óvatos hozzáállás: ne túl sok hírlevelet küldjek, a facebookon is elég egy információt egyszer-kétszer mondani, nem akarok szájbarágós, nyomulós lenni. Hát ezt el kell felejteni:))! Így, hogy 6 követünk és tagjaink ugyanazt a témát nyomatták egy hónapon át, egy héten többször is, na, így ment át az információ. A mai világban túl sok az inger, jócskán kell a ráerősítés, mert csak görgetünk sebesen, vagy megnyitunk egy e-mailt, hogy majd mindjárt elolvassuk, s úgy is marad. Így legalább 'hallatszottunk', s a kezdeti félelmem, hogy mindenki agyára fogok menni, abszolút nem történt meg, csupán csak annyi, hogy sokan felfigyeltek (végre) arra, mit is csinálok én, mint civil, "világmegváltásra" törekvő Iványi Emese:)) Lelkileg meg iszonyú nagy erőt adott, hogy vannak emberek, akik szorítanak forrást egy olyan célra, mint a szemléletformálás, ami ennek a speciális tanösvénynek az egyik fontos építőeleme. Ez egy olyan ösvény lesz, ami kis makettje a törekvéseinknek, melynek célja saját magára és a környezetére jóval tudatosabb, többletenergiák befogadására képes ember, aki harmóniában van önmagával, a Természettel. Mindig nagy segítség a természet útmutatása, a természettel való magasabb szintű kapcsolódás, s ebben reméljük, segít majd a pár szálon futó tanösvényünk, hogy ráirányítsa a figyelmet arra, hogy így is lehet szemlélni a világot, s benne magunkat. u.i.: Az pedig csak személyes utamon kis bónusz, hogy más szempontból is jól átmozgatott ez a kampány. Barátaim már régóta biztatnak, hogy a hobbimat, a kreatívkodást, alkotást igazán felhozhatnám komolyabb szintre, de legalábbis ne titkoljam ennyire... Ha nincs a #Hétágfatanösvény követes adománygyűjtő kampány, akkor talán még jópár évig nem teszek lépést ez irányba... De követként ("Követ a követtől") azt ígértem, hogy az október 6-ig 7000 Ft felett adományozók egyénre szabott, általam festett követ kapnak ajándékba. Így ennek köszönhetően végre napvilágra kerültek e kövecskék: https://www.facebook.com/ivanyi.emese/media_set?set=a.10220416052534700&type=3 Iványi Emese
0 Comments
Leave a Reply. |
Hangulatok, életmorzsák. Archives
July 2021
|