Szatmári Kinga, Kistótfalu 2019. szeptember 16. Szeptember 23-án hivatalosan is kezdetét veszi az ősz… Az élet állandó körforgásában ismét egy kiemelt naphoz érkezünk, az őszi napéjegyenlőséghez. Tekinthetjük ezt akár ünnepnek is, bár manapság kevésbé szokás az évszakváltó sarokpontokra ekként gondolni. Pedig ünnepi "pillanat" ez, a szó magasztosabb értelmében, hiszen az ünnep a lelkünkről szól, isteni részünkkel kapcsolódhatunk ilyenkor. Pontosabban a lelkünkkel való kapcsolódás bármikor módunkban áll, ha tiszta és valós szándékkal akarjuk ezt, az év körének kiemelt napfordulati pontjain viszont ez egyrészt az élet által jobban támogatott, másrészt elengedhetetlen és szükségszerű a fény útját járó emberek számára. Ezeken a napokon és az azt röviddel megelőző és követő napokban minőségváltás történik az élet áramlásában, mely az anyagi világban az évszakok váltakozásában nyilvánul meg legkézenfekvőbb módon, de ennek természetesen megvannak a nem anyagszintű dimenziói is. Ami a fejlődni, életazonosan működni szándékozó ember számára a legfontosabb: az önvizsgálat időszakai ezek, amikor egy magasabb nézőpontból "rápillantunk" az életünkre, önmagunkra. Kik vagyunk valójában, mit teremtünk, mit hozunk létre, hogyan működünk és hogyan működtetjük az életünket. Ez nem azt jelenti, hogy mit gondolok, vagy mi az elképzelésem magamról, és nem is azt, a környezetem mit jelez vissza, mert mindkettő görbe tükör, az illúzió csapdáját rejti. Az a kérdés, az élet mit mutat, mi születik a gondolataim és tetteim által. Az vagyok én valójában, ami általam születik. Az év körét tekintve egy egységnek, amikor egy teljes ciklust, egy teljes kört megteszünk, a cikluson belül minden időszaknak, évszaknak megvan a maga feladata, amivel foglalkozni kell, a maga minősége, ami abban az időszakban dominál, mert annak van időszerűsége, épp annak van az ideje. Többek között ez is az életazonos működés egyik vetülete, hogy igazodunk a természet rendjéhez, együttműködünk vele, ami számunkra valójában támogatást jelent az élettől, valamint hatékonyabb energiabefektetést a részünkről. Egy esztendő, egy ciklus, egy teljes kör, születéstől a halálig, a magvetéstől a gyümölcs learatásáig, majd a téli álomig. Figyeljük csak meg a természetben hogyan működik mindez! Tavasszal az elvetett magok kikelnek, szárba szökkennek, nyáron dús növekedésnek indulnak, majd őszre beérnek, amit a téli megpihenés, szendergés tetszhalott állapota követ, majd a kör kezdődik elölről. Ugyanez igaz az emberi életre is, mind a szellemi fejlődés, mind az anyagban teremtés, a fizikai célok tekintetében. Tavasszal érdemes belekezdeni új tervekbe, célokba, a nyár legaktívabb időszakában tenni érte a legtöbbet, dolgozni fáradhatatlanul, majd ősszel megvizsgálni az eredményt, learatni annak gyümölcsét, amit elvetettünk, télen pedig önmagunkba visszahúzódva kijelölni az őszi számvetés eredményeként az új irányokat, célokat, a szükséges változtatásokat. A learatott gyümölcs lehet számunkra jó, kedvező eredmény, de lehet negatív, általunk rossznak megélt fordulat, élmény. A lényeg, hogy mindig azt kapjuk az élettől, ami jár, se többet, se kevesebbet. Amit teremtettünk, az hat vissza ránk. A rossz dolgokért, nehézségekért, betegségekért, megpróbáltatásokért sem az élet, vagy a környezetünk a felelős, kizárólag mi tehetünk róla, magunknak köszönhetjük. Sokan sok példát fel tudnának hozni, amivel bizonyítani próbálnák, hogy nem ők tehetnek a szenvedésükről, az élet igazságtalan velük, de ez nem így van, az élet mindig igazságos. Az emberek nem mindig azok.. de ha ellenem egy másik ember igazságtalanságot tud elkövetni, annak én ugyanúgy részese vagyok, ott állok a probléma másik oldalán. Az őszi napéjegyenlőség időszaka kiváló alkalom arra, hogy számot vessünk önmagunkkal, az életünkkel, mit értünk el, hol tartunk, mi müködik jól és mi hibásan az életünkben, mit kell továbbvinni, magasabb szintre emelni és mit elengedni, magunk mögött hagyni, végleg lezárni, továbblépni, vagy új alapokra helyezni. Az élet támogat minket ebben a belső összegző munkában, ha valós a szándékunk a tisztánlátásra, a hibás működések felszámolására, az újrarendeződésre. Kérhetjük az őszi időszakban az ősök támogatását, erőt meríthetünk a földből, mint őselemből, fordulhatunk a saját lelkünkhöz a kapcsolódás igényével, hogy adja meg nekünk a helyes igazodás irányát az élet áramlásához, imádkozhatunk istenhez erőért és útmutatásért, hogy meglássuk az életünkben a helyes irányt. Az őszi napéjegyenlőség: (Ny, napnyugta, aratás, betakarítás, összegzés, számvetés) Amely magot tavasszal, a tavaszi napéjegyenlőségkor elvetettünk, annak gyümölcsét most learatjuk. Amit elindítottunk akkor, az most láthatóvá válik a külső világunkban is, a fizikai síkon. A betakarított termést pedig elraktározzuk. Az őszi napéjegyenlőség eredetileg a Földanya ünnepe, az aratást és az utána következő pihenést helyezve előtérbe. Ez a beérett termés, a betakarítás ünnepe. Lelki-szellemi síkon a begyűjtött tapasztalatokat feldolgozzuk a következő 3 hónapban. Belső, láthatatlan munkát végzünk, ahogy a nap is eltűnik a szemünk elől. Ha nem a tudatosan elindított energiáink térnek vissza hozzánk, akkor most a külvilágunkban történt események gyökerét megkereshetjük korábban az időben, az életünkben. Megláthatjuk, mi tért vissza hozzánk, ebből felismerhetjük öntudatlan teremtéseinket is.Ezen a ponton az időben tudatosan elengedhetünk dolgokat az életünkből. Olyanokat, melyek már megkötnek, nem szolgálják a fejlődésünket, melyeken túl kellene lépnünk. Bizonyos élethelyzeteinket, körülményeiket, szokásainkat, betegségünket, ragaszkodásainkat, félelmeinket, kapcsolatainkat, munkánkat, rögeszméinket...stb. Ez szintén igényel egy belső döntést, egy számbavételt, életünk mérlegelését, amit ezen a másik egyensúlyi ponton most könnyen megtehetünk. Mivel ez az időpont is a fény-sötétség, a tudatos-tudattalan világ egyensúlyát hordozza (a nappal hossza megegyezik az éjszakáéval), alkalmas a számvetésre.Itt azonban nem ültetünk, nem új dolgokat indítunk el,hanem temetünk,búcsúzunk,hiszen eza halál, az elengedés a fény eltűnésének a pontja. Remek idő arra, hogy minden felesleges dolgot kiszórjunk az életünkből (tudatilag, és a fizikai síkon megnyilvánítva, jelezve egyaránt), hogy rendet tegyünk, hogy csak azt hagyjuk meg kint és bent, amire valóban szükségünk van, amivel valóban együtt akarunk élni. Remek alkalom ez a fordulópont továbbá arra, hogy ezzel az energiával a hátunk mögött most hozzányúljunk olyan kényes kérdésekhez az életünkben, amelyekhez máskor nem lenne elég erőnk. A beragadt élethelyzeteink, melyek a szenvedés forrását jelentik az életünkben, most könnyebben megragadhatók. Elég ezen a napon belül meghoznunk az elengedéssel kapcsolatos döntésünket, és azt szimbolikusan (akár egy szertartás keretében) megnyilvánítani, testet adni neki. A következő 3 hónapban az elengedésünk elkezd megnyilvánulni. Számomra a 2019. év őszi számvetésének egyik legfontosabb élettől kapott tanítása, amit megosztok veletek, mert talán más is tanulhat belőle: "Semmi, amit létrehozol az életben, nem a tiéd. Az életet táplálod vissza vele, ami téged megtart, fenntart. Ha csak annyit adsz vissza, amennyit kapsz az élettől, akkor egyensúlyt teremtesz. Ha többet adsz vissza, akkor pedig szolgálod az életet…"Kívánom, hogy a következő hónapokban minél többen ismerjék fel, mi az a minőség, tevékenység, amivel létüket az élet szolgálatába tudják állítani.
0 Comments
Tudjátok, a jougyek.hu-n zajlott egy nagyon izgalmas adománygyűjtő követes kampány a Hétágfa tanösvényekért:http://www.jougyekert.hu/hu/koveteknek/valassz_egy_ugyet_es_tegyel_vallalast/tanosveny.html Két "belsős", azaz hétágfás követ, Gina és Emese gondolatai a kampányzárás után: Érdekes tapasztalás volt az elmúlt 1 hónap. Mikor világossá vált számomra, hogy a követ léttel mire vállalkoztam, kicsit megijedtem. Szívesen osztok meg általam fontosnak, érdekesnek ítélt tartalmakat a közösségi médiában, örömmel látom ismerősök, barátok, családtagok fotóit, azonban a saját életem reflektorfénybe állítása és érzéseim, gondolataim nyilvános felvállalása távol áll tőlem. A személyes találkozások, a kávé, süti, csoki:) melletti vagy a gazolós-kapálós beszélgetések, elmélkedések sokkal inkább az én műfajom, személyesebb és valósabb számomra. A követté válás első komolyabb lépése volt, hogy kampányolásban jártas szakember tanácsait hallgattuk meg a sikeres adománygyűjtésről. No, akkor ijedtem csak meg igazán… Jöttek a gondolatok, saját félelmeim: naponta posztolgatok, keresem az ismerőseim, írok nekik, stb. – majd mindenki biztos elküld, hogy menjek a saját ösvényemre, az ő útjukat ne zavarjam ezzel. Mikor némi segítséggel sikerült ezen túllendülnöm és nyakig belevetettem magam a kampányolásba, sikerült elengednem ezeket a káros előfeltevéseimet és azt vettem észre, hogy bárhová megyek, mindenki érdeklődik, hogy áll a gyűjtés, mi is ez a tanösvény. Az érzést, amikor elkezdtek jönni az adományok, leginkább a gyerekkorom Mikulás várásához tudom hasonlítani: ott sem, és most sem az volt a fontos, mi van a csizmában, hanem, hogy jött a Mikulás, gondolt rám, hozott valamit, de jóóó! Minden egyes adomány felvillanyozott, éreztem az összetartást, hogy egy jó ügyért milyen sokan megmozdulunk. Ami még ezen időszak pozitív hozadéka, hogy sok régi baráttal, ismerőssel vettem fel az adományok által újra a kapcsolatot, jó volt hallani, látni, hol tartanak most, kit merre sodort az élet. Sokat tanultam magamról, az elengedésről, az önfelvállalásról ennek az új szerepnek a kapcsán, köszönöm, akik követtétek a posztjaimat, reagáltatok, biztattatok, érdeklődtetek, adományoztatok! A kampány lezárultával visszabújok a nyilvánosság elől újra a csigaházamba, a kávé, csoki még nem, de süti és gaz, jurta-talapzat festés melletti személyes beszélgetésekhez, mert az vagyok én, az az én ösvényem, de már nem ijedek meg, ha ilyen nyilvános kihívások elé állít újra az élet! Mucsi Gina Csatlakozok pár mondattal az előttem szóló követtársamhoz én is. Nekem is teljesen szűz terület volt ez a követes adománygyűjtő kampány, és én is jól be voltam rezelve, hogy fog-e ez menni, már attól is rosszul vagyok, hogy kérni kell... De pozitív csalódással, jó szájízzel és túlteljesítéssel zártam a kampányt, nagyon jól működik, valóban! Egyrészt azért, mert személyes. Nem egy szervezet kér tulajdonképpen, hanem egy személy, aki társ, családtag, barát, ismerős, így eleve sokkal hamarabb figyelnek fel rád , valamint, ha ügyesen "nyomulsz", akkor a személyes kérésre is nagyobb odafigyelést és nem csak egy like-ot, hanem konkrét lépéseket tapasztalhatsz. A másik nagy tapasztalat, mint marketingesnek is hasznos volt. Igyekszem a hétágfás történésekről, programokról hírt adni követőinknek, de mindig van bennem egy óvatos hozzáállás: ne túl sok hírlevelet küldjek, a facebookon is elég egy információt egyszer-kétszer mondani, nem akarok szájbarágós, nyomulós lenni. Hát ezt el kell felejteni:))! Így, hogy 6 követünk és tagjaink ugyanazt a témát nyomatták egy hónapon át, egy héten többször is, na, így ment át az információ. A mai világban túl sok az inger, jócskán kell a ráerősítés, mert csak görgetünk sebesen, vagy megnyitunk egy e-mailt, hogy majd mindjárt elolvassuk, s úgy is marad. Így legalább 'hallatszottunk', s a kezdeti félelmem, hogy mindenki agyára fogok menni, abszolút nem történt meg, csupán csak annyi, hogy sokan felfigyeltek (végre) arra, mit is csinálok én, mint civil, "világmegváltásra" törekvő Iványi Emese:)) Lelkileg meg iszonyú nagy erőt adott, hogy vannak emberek, akik szorítanak forrást egy olyan célra, mint a szemléletformálás, ami ennek a speciális tanösvénynek az egyik fontos építőeleme. Ez egy olyan ösvény lesz, ami kis makettje a törekvéseinknek, melynek célja saját magára és a környezetére jóval tudatosabb, többletenergiák befogadására képes ember, aki harmóniában van önmagával, a Természettel. Mindig nagy segítség a természet útmutatása, a természettel való magasabb szintű kapcsolódás, s ebben reméljük, segít majd a pár szálon futó tanösvényünk, hogy ráirányítsa a figyelmet arra, hogy így is lehet szemlélni a világot, s benne magunkat. u.i.: Az pedig csak személyes utamon kis bónusz, hogy más szempontból is jól átmozgatott ez a kampány. Barátaim már régóta biztatnak, hogy a hobbimat, a kreatívkodást, alkotást igazán felhozhatnám komolyabb szintre, de legalábbis ne titkoljam ennyire... Ha nincs a #Hétágfatanösvény követes adománygyűjtő kampány, akkor talán még jópár évig nem teszek lépést ez irányba... De követként ("Követ a követtől") azt ígértem, hogy az október 6-ig 7000 Ft felett adományozók egyénre szabott, általam festett követ kapnak ajándékba. Így ennek köszönhetően végre napvilágra kerültek e kövecskék: https://www.facebook.com/ivanyi.emese/media_set?set=a.10220416052534700&type=3 Iványi Emese |
Hangulatok, életmorzsák. Archives
July 2021
|