Gina vagyok, saját életem értelmének és céljának nagy kutatója, férjem társa és két kislányunk anyukája, egy tenni akaró közösség elkötelezett tagja. A Hétágfa tagja vagyok megalakulása óta. Jó érzés hasonló célokat követő emberek közösségében tevékenykedni, közösen tenni egy élhetőbb életért, egymást támogatva, összefogva, szembesítve haladni az utunkon. Az egyesületen belül családi és gyermekprogramok szervezésében és megvalósításában érzem magam a legkompetensebbnek, gyászcsoportokat vezetek, de ha kell, pályázatot írok, felüdülésképp pedig gazolok a közösségi kertünkben.☺ Végzettségem szerint szociális munkás vagyok, a Pécsi Tudományegyetemen oktatok, gyászcsoportokat szervezek, kutatási területem a halál, gyász tematika köré épül. Hiszem azt, hogy mindenki képes a változásra és cselekvésre, ha megfelelő motivációval rendelkezik és iránymutatást kap, ha szüksége van rá, megtalálja azokat az utakat, amelyek ÖNmagához közelebb vezetik. A világ boldogabb hely lenne, ha mindenki saját feladatát végezné az általa kitűzött célok mentén, idejét és energiáját az élet szolgálatára fordítaná, és társas lényként megtanulnánk közösen cselekedni, együttműködni. Mi ezt gyakoroljuk és tesszük a Hétágfában☺
0 Comments
Mindig is ’szenvedélyes útkereső voltam, mára már úton járó, elhivatott „zarándok”. Önmagam felé, az átlagostól a lényeges felé. Ami nagyon foglalkoztat, egy nem "korszerű" kérdés, az ember és az isten kapcsolata. Nem könnyű ma ezt a pallót megtalálni és járni rajta (palló, mert a két oldalán szakadék: az ezo-wellness spiri divathullámok, vagy a vallási dogmák…). De hiszem, hogy akiknek valós igénye van a tisztulásra, fejlődésre, önismeretre, a valóság megismerésére, abszolút lehetséges. Weöres Sándornál szebben úgyse tudnám megfogalmazni: „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” Polgári szakmám a bor (bormarketing, borbíráskodás, tanítás) és a kultúraszervezés, az elmúlt években pedig egy régi hobbimhoz, a rajzoláshoz, alkotáshoz kanyarodott vissza az életutam, így szabadúszó illusztrátorként is tevékenykedek. A Hétágfa pedig komolyabb helyet foglal az életemben, mint ún. 'civilkedés’. Hétágfa tag vagyok a kezdetek óta. Célul tűztük ki, hogy fejlesszük-emeljük-inspiráljuk egymást; hogy világnézetileg egy irányt képviselve, s a közös munkánkon keresztül szabadnak érezhessük magunkat együtt és a magánéletben. Ez persze több munka, mint azt valaha gondoltuk...☺ A természetben és művészi alkotásban tudok a legjobban kikapcsolni és feltöltődni. Főleg a természetben végzett aktív meditáció, a zarándoklás, az ehető természet témakörökben tevékenykedek szívesen a Hétágfa programokon belül. Mottóm „A ma pillanata a holnap magja „– így szeretnék élni, s hogy a teremtőerőm, energiáim teljes birtokában legyek. Szeretem feszegetni a határaimat, például azzal, hogy legyaloglok 430 kilómétert, vagy nekivágok Indiának… A világ boldogabb hely lenne, ha azon kevés ember, akik nem akar átlagos életet élni, nem arra törekedne, hogy különleges, hanem arra hogy értékes legyen! más tollából: Portré - cikk a Made in Pécsben Gyermekkoromban mindig tanárnéniset játszottam, mert a környezetemben majdnem mindenki pedagógus volt. Nem is merült fel bennem, hogy megszakítanám a családi hagyományt, csak két megingásom volt. Kiskamaszként gondoltam, hogy birkapásztor szeretnék lenni, érettségi után pedig elbizonytalanodtam, hogy merre tovább, mert az akkori oktatási rendszerrel nem voltam kibékülve. Végül a solymári Waldorf Pedagógiai Intézetben kötöttem ki. Itt lehetőségem volt elmélyülésre, saját megfigyelésen alapuló tanulásra és a sok művészeti tárgy általi mélyebb önismeretre és önfejlesztésre. A pécsi Waldorf történetében alapítótanárként voltam jelen és két évet tanítottam. Kislányom születése után két évvel a Vadgesztenye Általános Iskolában kezdtem újra, ahol szintén közös törekvés volt, hogy a gyerekek tapasztalati úton, művészeteken keresztül és elfogadó légkörben tanulják meg felfedezni a körülöttük és a bennük lévő világot. Nagyon foglalkoztat egy olyan iskolarendszer kidolgozása, ahol mindenki a saját útján járhat, együttműködve másokkal. A Hétágfa Egyesületben is a gyermek programokban vagyok a legaktívabb, de szívesen részt veszek mindenben, ami énekléssel, tánccal kapcsolatos. A közösségi élet, az önellátás gondolata és a természethez közeli életmód már gyermekkorom óta vonzott. 34 év városi lét után, végre kiköltöztem Kistótfaluba, ahol a közösségi kertünk is van, így, bármikor kimehetek gazolni! :) A világ boldogabb hely lenne, ha több időt töltenénk a kertben! Berta János vagyok, de a többség leginkább Berciként ismer. 2016 nyarán léptem a Hétágfa támogató keretei közé, elsősorban azért, mert meguntam, hogy mindig csak beszélünk, beszélünk a problémákról, cselekedni szeretnék! Ami persze egyáltalán nem könnyű. Vérbeli bölcsészként az életben (mostanában) két központi kérdés foglalkoztat: hogyan lehet kiegyensúlyozottabb, békésebb kapcsolatokat, emberi-társadalmi viszonyokat kialakítani, tenni szűkebb és tágabb (társadalmi) környezetünkért, és hogy miként lehet megmenteni a földünket a következő generációk számára (vagy legalább az esélyt megadni a számukra). A Hétágfában is ezen a területen szeretek tevékenykedni - fenntarthatóság, környezetvédelem, hulladékmentesség. Az egyesületen belül, ill. a Hétágfa Ligetben található permakultúrás, vegyszermentes kert a felségterületem, ahol különböző technikák, módszerek kipróbálásával igyekszünk egészséges ételeket termelni. Ezen kívül, ha meglátok egy tál ropogós, friss gyümölcsöt, egyből azon ábrándozom, hogy milyen lekvárt, chutney-t készítek majd belőle, vagy épp mikor jutok az aszalónk közelébe :) Nagyjából azóta, amióta a Hétágfa tagja is vagyok, a pécsi Shinken dojo-ban gyakorlom az Aikidót, a szeretet és a harmónia harcművészetét, amely úton folyamatosan újabb és újabb (belső) kihívások előtt találom magam. A világ boldogabb hely lenne, ha képesek lennénk békében élni egymás mellett, és felismernénk, hogy valóban nincs szükségük egyszer használatos műanyagokra, telepakolt padlásra vagy autóval feleslegesen megtett kilométerekre. Céljaim megvalósításában és a mindennapokban támaszom, társam és segítőm egy fantasztikus nő, a Jóisten pedig megajándékozott bennünket két csodálatos lánykával. VILÁGPREMIER!!! Pirulósan osztunk meg Veletek egy saját dalt, amelyet mi magunk is énekeltünk fel: https://youtu.be/vIqZXOYciH0
Karácsonykor saját készítésű ajándékokat szoktunk egymásnak adni, így, ajándékként született meg ez a dal is! Szöveg: Iványi Emese Dallam: Csernák Zoltán Samu Inspiráció: Kata nem szunnyadó lelkesedése:"énekeljüünk!" és a kistóti erdő zúgása Aztán a meglepetést persze közösen el is énekeltük két szólamban, s úgy döntöttünk, elengedjük a tökélyre törekvést, és ajándékul megosztjuk Veletek is, ha valakinek énekelni lenne kedve, hát hajrá! Csak annyit kérünk, közben kicsit gondoljatok ránk:)) (Mengetegőzésként annyit, hogy kvázi 10 perces próba, azaz közös tanulás után mobiltelefonnal vettük fel, úgyhogy tekintsetek el az éteri- kristálytiszta hangzástól. A háttérzaj sincs eredetileg a dalba komponálva, az a csetlő-botló aprónép 'improvizációja.) A KOTTÁT innen töltheted le Lélekemelő ünnepeket, szép telet, s fejlődésekben gazdag új évet kívánunk! Hétágfa |
Hangulatok, életmorzsák. Archives
July 2021
|