Aki nem volt ott velünk szeptember 19-én, most elolvashatja a Kövér András megnyitó szövegét. Kövér Andrást (szimplasziget.hu, pécsi slammer) a legtöbben Kövi-ként ismerik, Neki jutott az a nemes feladat, hogy a Tanösvényt megnyissa az első tanösvény látogatók előtt (akik 170-en gyűltek a falfestménynél, az első állomáson!!!). Hogy kapcsolódik a Hétágfához? Azon kívül, hogy barátunk, 2019 szeptemberében a Hétágfa követeként adományokat gyűjtött a Tanösvénynek. Át is adjuk neki a mikrofont: Nagykövetként összesen 150 métert tettem meg kézen járva, minden ezres után egyet. Ez így elég hosszú, de Hétágfa Egyesület, az itt minket vendégül látó kedves társaság, a Tanösvény érdekében nálam sokkal hosszabb és fáradságosabb utat tett meg, azért hogy ma mindannyian itt lehessünk. Időközben teljesen felépült a Tanösvény, kialakult a koncepciója, ami ráadásul öt különböző túrát tesz lehetővé ugyanazon a pályán, és lett hozzá egy szuperjó applikáció is. Eljutottunk idáig, most 2020 szeptember 19-ét írunk és percekre vagyunk attól, hogy ez az izgalmas út megnyíljon előttünk. Kétségtelen tehát, hogy van mit ünnepelnünk ma, ami idén nem is kis teljesítmény. Enyhén szólva fura ez a 2020. Az év elején legfeljebb azok számíthattak arra, hogy így megváltozik az életünk, akik hobbiból összeesküvés-elméleteket gyártanak és a világ végére készülve, már évek óta konzerveket és WC papírt spájzolnak a házilag felépített atombunkerbe. Tavasszal ők biztosan érezhettek némi elégtételt. Nem szeretnék velük versenyezni szükségtelen szorongásban, pedig talán labdába rúgnék, mert én meg a lufiktól és a színházi előadásoktól parázok, vagy hogy megráz egy bevásárlókocsi. Ezektől a félelmektől eltekintve egyébként igyekszem optimista lenni, és hinni, hogy a világ, amiben élünk, még így is a lehetséges világok legjobbika. Ez esetben a lehetséges világok a Terminátor, a Mad Max, vagy a Walking Dead. Ebben az évben szinte minden, amit vártam: munkáim, foci eb, olimpia, fesztiválok elmaradtak. Szerencsére vannak kivételek és ez okot ad az ünneplésre. Ünnepelhetjük például azt, hogy ma itt vagyunk, a Hétágfa Tanösvény elkészült, ez a hely ugyanis valahogy teljesen kívül esik a világnak azon a részén, amit megrengetett a koronavírus, vagy bármi. Oltás még nincs, de van oltalom, ez a hely az! Én egy városi gyerek vagyok, és imádom a lakhelyem, elköltözni soha nem akarok, Pécs itt van bennem, mélyen. De muszáj Pécstől időnként elszakadnom, hogy megtudjam, ÉN hol vagyok magamban. Ehhez szükségem van egy kis csendre, lelassulásra, hogy a figyelmemet befelé tudjam fordítani, hogy hallok-e bentről hangokat, és képes legyek a természetet is megfigyelni, észlelni, hogy én is a nagy egész része vagyok. Nagyon izgalmas, hogy kis odafordulással rögtön észre lehet venni a hasonlóságokat saját magunk és a természet más teremtményei között. Vegyük például a Magyar Futrinkát (Carabus Hungaricus), ami egy őshonos, fokozottan védett fekete bogár. Ő éjszakai aktivitású élőlény, de kora őszi időszakokban nappal is megfigyelhető, ugyanis ilyenkor van a párzási időszaka. Én egy ugyanilyen kis Futrinka voltam egyetemista koromban. Mára már monogám vadgerle lettem, hűségesen turbékolok, növényekkel táplálkozom, és leginkább tavasztól őszig költök. Mindannyian a természet részei vagyunk, csak erről a gépek és betonépületek között könnyű megfeledkezni, ezért is jó elvonulni néha ilyen helyekre. A váltás a hétköznapi üzemmód és a természet-közeli állapot között nem egy kapcsolóval történik, hanem lépések és fokozatos elmélyülés útján. Pont erre van ez a Tanösvény. Ami hét állomáson elvezet minket a Hétágfa Ligethez, közben meg saját magunkhoz is. Amikor először itt jártam és beszélgettem Iványi Emesével a Hétágfáról, a Ligetről és a formálódó Tanösvényről, az tetszett igazán, hogy itt egy pozitív, nyitott, befogadó kis közösség hozott létre egy olyan teret, ami rugalmas, ahol megfér a jóga, a fenntarthatóság, öko-gazdálkodás, meditáció, spiritualitás, természetbúvárkodás. Van az ötödik Harry Potterben egy mágikus hely a Roxfort kastély hetedik emeletén, Badar Barnabás faliszőnyegével szemben „a szükség szobája”, amit csak az fedezhet fel, akinek éppen szüksége van rá, ezért kellőképpen koncentrál rá, és ha a szükség szobája megnyílik, ott az várja az embert, amire annyira vágyott. Mi most erre a helyre fogunk elindulni, közben megismerkedünk a Tanösvénnyel és a délután folyamán megérkezünk a Hétágfa Ligetbe, ahol aztán megleljük, amire szükségünk van. Azért a gyerekeket szeretném felkészíteni, hogy ott például Stikeez, tablet, vagy PS8 valószínűleg nem lesz, de egy csomó annál sokkal klasszabb dolog igen, és a Tanösvény lesz az út, amelyen rájövünk, miért klassz, amit a Hétágfa Ligetben találunk. Én akkor el is indulok…
0 Comments
|
Hangulatok, életmorzsák. Archives
July 2021
|