Iványi Emese Mindig is ’szenvedélyes’ útkereső voltam, mára már úton járó, elhivatott zarándok. Szükségem van arra, hogy kilépjek a hétköznapok rutinjából, egy másik útra. Hiszek abban, hogy a mozgás, a haladás nem csak szimbolikus mozzanat, hanem szó szerint fontos, lendületet ad és segíti az elmélyülést, haladást a célom felé. Én így tudok lépést tartani, megújulni önmagammal, észrevenni a hátam mögött a már leszúrt irányjelző cölöpöket, követni a belső utat, ráhangolódni az örök irányjelzőmre, a lelkemre. S ha ehhez akár egy lépéssel közelebb kerülök, már érdemes volt elindulni. Mondják, hogy aki hosszú zarándokútra kel, nem ugyanaz az ember tér vissza, mint aki elindult. Ezt egy 430 km-es gyaloglás után értettem meg igazán:). Persze kell idő ahhoz, hogy átforduljunk abba a 'másik állapotba', de mivel több hétig nehéz rendszeresen „kiszabadulni”, a mini zarándokutakban is hiszek. Ezért is indulok el, ha tehetem egyedül, vagy olykor közösséggel, meghirdetve itt a Hétágfa oldalon. A zarándokút attól zarándokút – és nem kirándulás – mert nem csak külső, hanem belső céllal indulunk neki, s az út során erre hangolódunk. A természet energiái ebben is támogatnak. Egyéni életünkhöz kérhetünk útmutatást, vagy lehet ez csak erőgyűjtés, összegzés, töltekezés, vagy mély hit megélés, tisztulás… A gyaloglás mint aktív meditáció, a testet és lelket egyaránt erősíti és igazán akkor hatékony, ha tudatosan történik. Csendet, elmélyültséget és erős önuralmat igényel. Másként a lényeg veszik el, és csak egy jó kis túra lesz belőle. Ha sikerül természet befogadóivá válva kizökkenni a hétköznapi élet forgásából, rálátunk önmagunkra egy kicsit magasabb nézőpontból, s a változásra is nyitottabbá válunk (sokszor sokkal kevésbé vagyunk fogékonyak a megújulásra, mint gondolnánk…). - Weöres Sándornál szebben úgyse tudnám megfogalmazni: „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” - Út önmagadba, út csöndekbe. Ahol a természettel és önmagaddal zajlik a párbeszéd. Útravalóul nem kell más, csak nyitottság és mélység. Mélység és emelkedettség.
0 Comments
„Ha a világon minden 8 éves gyereket megtanítanánk meditálni, egy generáción belül eltűnne az erőszak a földről.” (Dalai Láma) Szatmári Kinga A mai felpörgött világban egyre inkább eltávolodunk önmagunktól, a lényegtől, életünk, földi létezésünk valódi céljától. Nem vitatom, hogy helyt kell tudnunk állni ebben a világban, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez előbb-utóbb elkerülhetetlenül egyensúlyból kibillent állapothoz vezet. Ha kicsit másképp is „szocializálódnánk”, s olyan mintákat is kapnánk, ami az élet megértéséhez közelebb visz, biztos könnyebb lenne. A mai gyerekek már egy eszmeileg szabadabb világba születtek ugyan, de az intézményes tudásátadásban a módszerek effajta szabadsága még nem jellemző. Ezen viszont lehet – és kívánunk is – segíteni. A gyerekek mindennapjai is tele vannak stresszhelyzetekkel, feszültségekkel, nekik is meg kell küzdeniük a lelki, érzelmi problémáikkal, meg kell tanulniuk az élet működésének törvényszerűségeit. De hogyan tegyék mindezt, ha nincsenek ismereteik erről, ha nem ismerik kellően önmagukat, sok esetben nincs rálátásuk a bennük rejlő készségekre, értékekre sem? Hogyan érhetjük el, hogy megtanulják tudatosan oldani a feszültségeiket, ne elfojtásokba és szorongásba, agresszióba meneküljenek? Hogyan tudatosítják a maguk szintjén testi-lelki-szellemi szükségleteiket, hogyan élhetik meg az élet teljességét, ami hozzájárul az egészséges énkép kialakulásához, környezetük és önmaguk elfogadásához és felvállalásához? Mindezekben és még nagyon sok minden másban segít a rendszeres meditációs gyakorlat. Ez a célom a CSILLAGSZEM gyermekmeditációs foglalkozásokkal. S miben más egy gyerek meditáció? Hát izgő, mozgó, játékos, telis tele felfedezésekkel, - egyszóval, mint maguk a gyerekek!
|
Hangulatok, életmorzsák. Archives
July 2021
|