Mucsi Gina Mostanság rengeteg szó esik a klímaváltozásról, ennek mindennapi életünkre gyakorolt hatásairól és a hosszabb távú lehetséges következményeiről, a katasztrofális jövőről. Ezekre a hírekre sokféleképp reagálhatunk: közönnyel, hogy minket ez úgysem érint, vagy nem rajtunk múlik; most már úgyis mindegy... Pánikkal, félelemmel, vagy látszatmegoldásokkal, például megosztjuk az épp aktuális figyelemfelkeltő kutatást a facebookon, ezzel is nyugtatva a lelkiismeretünket, hogy én már tettem az ügyben valamit, felhívtam mások figyelmét is. Bármely reakció teljesen emberi, jómagam is kipróbáltam mindegyiket. Aztán felismertem, hogy az energiáimat az irányba kellene mozgósítani a mindennapokban, hogy a saját életemben kezdem a változtatásokat, és folyamatosan vizsgálom, hogyan tudnám még inkább átalakítani a napi rutint, hogy ne terheljem még jobban a földet és becsüljem meg mindazt, amit a természet ad. Ebben nagy segítségemre van a férjem, aki jóval környezettudatosabb nálam, és kreatívabb is. Ezt a gondolatmenetet, ötletbörzét azért indítom el, hogy megosszam veletek azokat a kezdeti lépéseket, ami egy 4 fős család életében kisebb lemondásokkal, de még teljesen kényelmesen megvalósítható. Szeretném hangsúlyozni, hogy kezdeti lépések, a környezetemben is sokan sokkal tudatosabban csinálják ezt, tehát nem a „tuti” módszereket fogom megmondani (bárcsak tudnám;), csupán tippeket adni mindazoknak, akik érzik, hogy szükséges és sürgető a változás. Én is várom a nálatok bevált, könnyen alkalmazható módszereket, tippeket, szedjük össze közösen, minél több ötlet, annál könnyebb mindenki számára legközelebb álló megoldásokat megtalálni. Háztartás • A pékárut, gyümölcsöt, zöldséget kb. 2 éve kis szütyőkben vesszük, mindig van kettő a táskámban, így bárhol, bármikor elő tudom venni, és abba kérni/tenni a kiflit, zsemlét, kenyeret, almát stb. Kezdeti megoldásként az is megteszi, hogy az egyszer használatos zacskók fogalmát elfelejtjük, és annyiszor visszük magunkkal a bevásárláshoz a zacskókat, amíg tönkre nem mennek – ezt évekig csináltuk. Ugyanígy újrahasznosíthatóak a pékáruk vásárlásakor kapott papírzacskók is, például remek magtárolók, de gombok, kártyák, puzzle-k tárolására is tökéletesek. • Minden táskámban van egy-két vászonszatyor, bárhol, bármit vásárolok, soha ne kelljen műanyagot venni • Mindenből keressük a legnagyobb kiszerelésű termékeket, és itthon porciózzuk (tészták, ecet, liszt, étolaj, stb.) • Amiből létezik, az üveges kiszerelést választjuk (pl. paradicsompüré) • Amiből lehet, kimért árut veszünk, a saját, műanyag tárolóinkba (rizs, bulgur, kuszkusz, mogyoró, mazsola, lencse, bab, stb.) – nagy segítségünkre van ebben a Pécsett nemrég nyílt Zöld Blokk csomagolásmentes bolt (https://www.facebook.com/zoldblokk/) • Találtunk húsboltot is, ahol az általunk vitt tárolókba mérik a húst • A tejet hétvégén a piacon vesszük a saját üvegeinkbe, törekszünk egész hétre beszerezni az adagot • A tej egy részéből joghurtot készítünk házilag • Sajtokat szintén piacon veszünk nagyobb dobozba, így könnyen tárolható a hűtőben is • A zöldségek héját és a gyümölcsmaradékokat, tojáshéjat komposztáljuk, aztán megy a kertbe • A zöldségek egy részét közösen termeljük a Hétágfa Ligetben (https://hetagfa.weebly.com/) • Törekszünk csak pálmaolaj-mentes termékeket fogyasztani • A tojásokat nem nagykerben, hanem háztáji tyúktartásból szerezzük be • Kerüljük a műanyag poharak, evőeszközök használatát, általában csak olyan helyen iszunk például kávét, ahol van bögre • A fagyit mindig tölcsérbe kérjük • Bárhová megyünk, mindig viszünk 4 kulacs vizet, ami bárhol utántölthető (még…) • Évek óta nem kérünk a postaládába színes reklámújságokat • Szendvicseinket is dobozba vagy újra-szalvétába csomagoljuk • Befőzünk (lekvárt, szörpöt, befőttet, lecsót), aszalunk-szárítunk (gyümölcsöt, gombát, fűzereket, gyógynövényeket) Takarítás • Ecettel és szódabikarbónával takarítunk évek óta • Luffa szivaccsal mosogatunk, kukoricarostból készült törlőkendőt használunk – ezek lebomlóak • Ecet+illóolaj az öblítőszer mosáskor • A mosószert férjem „gyártja” – folyékony és por állagút is • Öntözésre esővizet vagy zölségmosásból maradék vizet használunk • A gyerekek és a zuhanyzás után maradt fürdővizet wc öblítésre vagy felmosásra használjuk – csak 1-2 vödör és két kéz kell hozzá • Nem használunk háztartási törlőkendőt, szalvétát, konyharuhával vagy bármi kimosható textíliával jól pótolható Higiéné • Szappannal fürdik az egész család, amit már magunk készítünk (főként a férjem szeret kísérletezni a szappangyártással) • Még keressük az ideálisat, de samponszappant használ már a család fele • Intimkehely használata betét és tampon helyett (és/vagy mosható betét) • Fogkrém helyett fogtabletta (ez még kísérleti fázisban tart) • Műanyag fogkefe helyett bambusz fogkefét használunk • Homokórával zuhanyzunk, így nincs esély a zuhany alatt „merengeni” • Férjem már csak textil zsebkendőt használ, ezen a téren még át kell „ugranom” a saját határaimat • Férjem szakállas, így soha nem kell borotválkoznia, én pedig epilátort használok – nincs kozmetika, nincs a gyantázás hulladéka. Öltözködés • Ruhákat turkálóban veszem általában, de a ruháim számának minimalizálása terén még bőven van hova fejlődnöm;), a gyerekek megöröklik egymástól, barátoktól Nemrég jött velem szembe ez a gondolat, a pontos idézetet nem találom, de hozzám közel áll e szemlélet: "nem az a fontos, hatékony a környezettudatosság szempontjából, hogy egy ember/család csinálja tökéletesen, hanem, hogy milliók egész jól". Hajrá Mindenkinek! A férj - Berci - kiegészítései a fentiekhez Először is: szerintem nem klímaváltozásról, hanem klímakatasztrófáról, klímakrízisről, az emberi civilizáció kipusztulásáról kell beszélni. De hogy egy kicsit kevésbé elkeserítő hangnemet üssek meg: szerintem a legfontosabb, hogy törekedjünk arra, hogy minél jobban, minél elkötelezettebben csináljuk a dolgokat, hogy keressük mindig, miben fejlődhetünk. Fontos, hogy egyszerre csak olyan lépéseket tegyünk, amit meg tudunk tenni, hiszen ha valami olyat vállalunk, ami nemesebbnek tűnik, az gyakran nagyobb is, és könnyen előfordulhat, hogy elbukunk, ami pedig kedvünket szegi. Néhány konkrétum: • Szintén egy gondolati-szemléleti dolog: mielőtt veszünk-eltervezünk-végrehajtunk valamit, gondoljuk át, hogy valóban szükségünk van-e rá. Lehet ez egy új ruha, egy régen vágyott, messzi nyaralás, egy plusz krumpli, vagy csak egy autóút. Nagyon-nagyon sokszor kiderül, hogy nem is kell éppen az, de legalábbis találhatunk valami jobb, környezettudatosabb alternatívát. • Mi igyekszünk 30/50 km-es diétát tartani. Vagyis törekszünk arra, hogy helyi terméket válasszunk, ha lehet, vagy minél közelebb legyen az otthonunkhoz. A legjobb a saját magunk által termelt élelmiszer, de ha nem megy, akkor keressük a 30 km-re lévő termelőt. Ha nincs ilyen, még mindig jobb egy alföldi (bio)zöldség, mint pl. egy almeriai (Spanyolország). Ennek a szemléletnek a másik aspektusa, hogy igyekszünk idényzöldségeket fogyasztani – nem eszünk februárban paradicsomot, hanem káposztát, hagymát, hazai termesztésű kínai kelt, vagy nyár elején nem banánt-narancsot, hanem cseresznyét, ribizlit, barackot, stb. • Az étkezéseink során igyekszünk csökkenteni a húsfogyasztást. Lassan 10 éve, hogy tartjuk a 40 napos nagyböjtöt, 3 éve már a karácsony előtti kisböjtöt is – elsősorban nem vallási, hanem ökológiai és spirituális szempontból. Ezen felül minden héten vannak húsmentes napjaink (Húsmentes Hétfő - https://husmenteshetfo.hu/index.php/hu/). Először csak egy napot tartottunk, most már heti 3 nap az elvárás. Persze, itt is van hova fejlődni, mert sokszor a hús helyett sajtot eszünk, ami nem sokkal jobb alternatíva, de szépen lassan igyekszünk bővíteni/finomítani a repertoárt. • Ha lehet, keressük a visszaváltható dolgokat, bár egyre nehezebb: szóda, üveges sör. • Nem mindig sikerül, de törekszünk arra, hogy ha valami elromlik, akkor megjavítsuk – ezzel ráadásul a helyi vállalkozókat is segítjük. Autót mindenki szervizel, miért ne lehetne mást is? Háztartási kisgépet, ruhákat, bútorokat, de még ágyneműt is fel lehet javítani – nem kevésszer gazdaságosabban is, mintha újat vennénk. Nemrég a bevásárlókosarunk füle törött el, kis gondolkodás és a kapcsolati tőkénk mozgósítása után fél óra alatt megjavította a kompetens kosárfonó. Persze, azért nehéz ellenállni a fogyasztás/vásárlás csábításának. • Ha szükségünk van valamire, azt igyekszünk nem megvenni, hanem kölcsönözni. Persze, nagyobb gépeket sokan kölcsönöznek, de kisebb gépeket is lehet kölcsönkérni, vagy feleségem pl. a doktori védésén is kölcsön blézerben volt. És ami számunkra az egyik legkézenfekvőbb kölcsönzőhely: a könyvtár. Sajnos sokszor elkap engem a gépszíj, hogy mindaz, amit teszünk, kevés, semmit nem ér, hogy még erőteljesebben kellene cselekednünk, akár lemondások-sanyargatások árán is. Ilyenkor muszáj lehiggadnom, elfogadnom a jelenlegi helyzetet, és türelmesnek lenni, mert eddig mindig jött egy pozitív löket, egy változás, más területen előrelépés. És a felismerés, hogy ha befeszülünk, akkor csak erőlködünk, és még a meglévő eredményeink is képesek semmissé lenni. Mondjuk azért figyelmeztetni sem árt magunkat: mindig van hova (és kell) fejlődni. Legközelebb számba vesszük, hogy mi az, amiben le vagyunk maradva. Csak az fájdalmasabb…
3 Comments
„Jó úton jár, ki a természethez igazodik, mert az Isten teste, Isten lelke. Az Egek semmit sem alkottak értelmetlenül.” Máté Imre: Yotengrit Szatmári Kinga Jelen írás nem csak egy kultúrtörténeti érdekesség kíván lenni, leginkább az ősök tudását szeretném átadni, melynek jelen időben és térben is van létjogosultsága, hiszen örökérvényű értékeket, az élet működéséről valós tudást közvetít a nyitott lélekkel bíró emberek számára. Őseink, életmódjukból adódóan, szoros összhangban éltek a természettel, megfigyelték, tapasztalták a működését, az idők során bölcsességgé kristályosítva ezt a tapasztalati tudást, hiszen sokszor létük függött attól, hogy igazodjanak az élet törvényszerűségeihez. A mai világ mesterséges, kényelmes körülmények között élő embere könnyen gondolhatja azt, hogy ezek a régmúlt időszerűtlenné vált, mára meghaladott nézetei és örülhetünk, hogy mi már nem vagyunk az élet törvényeinek kiszolgáltatottjai, sőt uralmunk alá hajtottuk a természetet, minket szolgál az élet. Ez egy rendkívül hibás és egyben veszélyes viszonyulás és szemlélet, melynek nem is olyan hosszú távon beláthatatlan következményei lehetnek, a kicsit is tudatos ember ennek már tapasztalja a jeleit. Az élet törvényei mindenkire hatnak, életmódtól, társadalmi helyzettől, világnézettől és hitvilágtól függetlenül, ha ismerjük és elfogadjuk, tudatosan követjük azokat, ha nem. Az emberek eltávolodása, szembefordulása ezekkel a saját személyes érdekeik és önzőségük okán nem mentesít a hatásuk alól, inkább csak nem látjuk át az ok-okozati összefüggéseket, mert már nem vagyunk a tudás birtokában, de attól még tetteink következményeit viselnünk kell. Szerencsére egyre többen ismerik fel ezt és keresik újra a tiszta és valós ősi tudást, hogy útmutatóul szolgáljon az életükben. Ebben az írásban, a nyári napfordulóhoz közeledve, az ehhez kapcsolódó elvekre szeretnék fókuszálni, az élet működésének ezt az aspektusát körüljárni. Az élet egyik alaptörvénye az állandó mozgás, változás, körforgás, különböző ciklusok, ritmusok határozzák meg: egy nap, egy év, egy emberélet. A természet REND-jét az élet törvényei határozzák meg, minden meghatározott szabályok szerint halad a maga útján (működik), és minden élőre ugyanazok a törvényszerűségek vonatkoznak. Egy emberi élet vonatkozásában nézve ezt, mindenki megszületik (testet ölt), növekedik, érett felnőtté válik, majd megöregszik, s élete végén eltávozik a földi világból. Majd a kör kezdődik elölről. Ha pusztán egy emberi élet egységében látnánk a világot, könnyen eshetnénk abba az illúzióba, hogy egyenes irányú mozgásban vagyunk. Érdemes ezért más léptékekben is megfigyelni, még inkább tapasztalni az élet működését. Egy napon belül is ugyanígy bejárunk egy kört, megjelennek a ciklikus minőségek: reggel felébredünk (analóg a születéssel), fokozatosan aktivizáljuk magunkat, tesszük a dolgunkat, majd miután az aktivitásunk elérte a csúcspontját, lassan fáradni kezdünk, számot vetünk, mit sikerült elvégeznünk az adott napon (összegzés és hanyatlás, elmúlás), s végül elalszunk (analóg a halállal), tudatállapotot váltunk. Majd a kör kezdődik elölről. A legmegfoghatóbb azonban egy esztendő összefüggésében megvizsgálni mindezt, mert a természetben zajló folyamatok, ciklikus változások egyértelműen leképezik, hogy egy állandó körforgásban vagyunk, időről-időre, évről-évre ugyanazok a minőségek térnek vissza, meghatározott REND szerint. Az év a legkerekebb időbeli egység. Ezt jelzik az évszakok változásai: a tavaszi megújulás, a nyári gazdagság, az ősz érettsége és a téli álom. A természetnek ezt a ritmikus váltakozását, központi égitestünk, a Nap idézi elő. A Nap látszólagos járása (valójában a Föld kering a Nap körül, egy teljes kört 1 év alatt tesz meg) okozza, hogy mindig más megnyilvánulását érezhetjük, tapasztalhatjuk a Napnak, hogy éppen több vagy kevesebb fényt kapunk a Naptól. A Nap és a Föld adott éven belüli viszonya, az, hogy a földi egyenlítőhöz képest a Nap hogyan helyezkedik el, határozza meg, hogy a Föld adott pontján élők mennyi fényben részesülnek. Tehát a Nap ereje nem változik, csak a Föld mozgásának következtében állandó változást érzékelünk, mindig más minőségben van jelen, a mi földi helyzetünkhöz viszonyítva. Ez viszont ad egy meghatározott, természetes ritmust az életünknek, és ha ezt az égi mozgást tudatosan követjük, hangoltak leszünk az élet áramlására, a ciklikus változásokra, összhangba tudunk kerülni az élettel, végső soron a természettel. Az élet tőlünk függetlenül így működik, szabad döntésünk, hogy együttműködünk-e vele. Az ősidőktől kezdve, a természetben élő ember érezte, észlelte a világnak ezt a kerekségét, tapasztalta a folyamatos változást, és a változásban a visszatérő ciklikusságot, szabályos ritmust, idővel meglátta, megtalálta az évkörnek a „csomópontjait”, amikor intenzívebb a változás, a minőségváltás, amikor a régit valami új váltja fel és adja át a helyét: ezek a kiemelt pontok az évszakváltások pontjai, amit napfordulatnak nevezünk. Az évben 4 ilyen sarokpont, vagy kezdőpont van: a téli és nyári napforduló, valamint a tavaszi és őszi napéjegyenlőség. Ezeken a napokon érkezik meg hozzánk a legerősebben az új időszak minősége, energiája, ekkor tudjuk a legintenzívebben befogadni. Az érkező áramlások ezeken a kiemelt napokon mindig magukban hordozzák a változás/változtatás/megújulás/átalakulás lehetőségét, de egyszersmind ki is jelölik számunkra annak irányát, azt, hogy az ember számára épp minek jött el az időszerűsége, mire kell fókuszálnia a figyelmét, s végső soron ez az irány lesz számára mérvadó testi, lelki és tudati szinten is, az élete alakítása tekintetében is a következő 3 hónapban. Őseinknek, a kereszténység felvétele előtt, a napfordulós ünnepek, ezen belül is a téli és a nyári napforduló voltak a legjelentősebb ünnepei. Érezték az emberek ezeknek a napoknak a kiemelt fontosságát, s azt az erőt, ami ezeket a folyamatokat mozgatja, amire nincs ráhatásuk, de sok esetben az életük függhet tőle. Együtt, közösségben ünnepeltek ilyenkor, kialakították rítusaikat, hagyományaikat, de ezeknek vannak alapjaiban közös vonásai: jelen van benne az áldozat és a hálaadás motívuma is többek között. Mivel nagymértékben függtek pl. a természettől, az időjárástól, lesz-e elég élelem, stb., rendszerint áldoztak a térnek, a hely szellemének, az ősöknek, Istennek, illetve nem felejtettek el hálát adni azért, amit kaptak. Az áldozati ételek fogyasztásával befogadták a fényt. Manapság ennek már nem érezzük a súlyát, pedig kellene. A Nap az élet táplálója, de nem csak az anyag szintjén, minden, ami él, fény is, az emberben is segíti a fény természet erősödését, a tisztulást, ha ezzel a szándékkal fordulunk felé! Az ősi magyar hitvilágra jellemző napkultuszt azonban nem szabad félreértenünk. Nem primitív bálványimádásról van szó, ahogyan azt a későbbi korokban félremagyarázták. A Nap, fény jellegéből adódóan, Isten, az isteni minőség leganyagibb megnyilvánulása itt a földi, anyagi térben, de szó nincs róla, hogy a Napot magával Istennel azonosították volna. A Nap, mint a fény hordozója, ennyiben nem anyagi minőség, ahogy az Isten is fénytermészetű és az emberben is megvan ez az anyagtalan fényminőség, ami az ő isteni része, a benne lévő tűz, az irányadó, ez pedig nem más, mint a saját lelke. A mindennapok zűrzavarában sokszor elhangolódunk a helyes iránytól, a fénytől, a saját lelkünktől és az Istentől, egyre inkább magába húz az anyag. Az év napfordulati napjain mindig jelen van a térben az a többletenergia, ami segíti, támogatja az élethez való igazodást, a visszatalálást a fény, a helyes irány, az Isten felé, a saját lelkünk által. Ehhez mindössze a saját tiszta, valós szándékunk szükséges, semmi más! Ezt bármikor bárki elérheti és véghezviheti ha akarja, de az év kiemelt napjain az élet is támogatást ad hozzá, ha pedig közösségileg, közös rítusokon keresztül tesszük mindezt, a szándék ereje összeadódik, hatványozottá válik és együtt könnyebben emelkedhetünk a fény felé. Többek között ezért is fontosak a közösségi rítusok, annak megtartó ereje, többletenergiája miatt. Néhány összegző gondolat a négy kiemelt napról az esztendő körén: 1. téli napforduló (térbeli pontja az Észak, éjszaka, sötétség, a fény születésének misztériuma, az új fénymag elültetése) Régen ez volt az év kezdete. Befelé fordultság, visszahúzódás, a saját belső fényünk, azaz a lelkünk ad irányt. 2. tavaszi napéjegyenlőség: (Kelet, fény-árnyék egyensúly, napfelkelte, születés, új dolgok elkezdése) Elindulunk a bensőnkből kifelé, felfelé, a fény irányát követve, növekedve. Mérlegeljük, megtervezzük, mit akarunk teremteni, létrehozni ebben az évben, majd elültetjük a magokat, lerakjuk az alapokat. 3. nyári napforduló: (Dél, legtöbb a fény, dél, növesztés, érlelés időszaka) Feltöltjük raktárainkat fénnyel, legaktívabb időszak. 4. őszi napéjegyenlőség: (Nyugat, napnyugta, aratás, betakarítás, összegzés, számvetés) Amely magot tavasszal, a tavaszi napéjegyenlőségkor elvetettünk, annak gyümölcsét most learatjuk. Amit elindítottunk akkor, az most láthatóvá válik a külső világunkban is, a fizikai síkon. A betakarított termést pedig elraktározzuk. Miről is szól a nyári napforduló és hogyan ünnepelték ezt őseink? A nyári napfordulós ünnep a Nap és a természet erejének kicsúcsosodása, ez az év leghosszabb napja, a föld ilyenkor éri el erejének teljességét, innentől kezdve fokozatosan rövidülnek a nappalok. Az ember számára, ha valós szándékkal, tudatosan fordul az élet felé és fogadja be a nyári napforduló időszakában érkező minőséget, lehetőség ez a lélek szakralitásban való megerősödésére, a Teremtőhöz való közelebb kerülésre. Az ősi magyar hitvilág alapvetően táltoshit. A táltosok tevékenysége általában a tűzhöz kötődött, révülésnél, rituális és áldozati szertartásokban fontos szerepet kapott a tűz elem. Így volt ez a napfordulós szereken is. Kiemelt szerepet kapott továbbá a táltos és Tengrista vallásokban az életfa is. A magyarok szent jelképe a világot alkotó szférák (alsó, középső, felső világ) közötti összeköttetést megjelenítő Égigérő Fa, amely az Isteni kapcsolat útját is jelképezi. Táltosaink révüléseik során tudati és lelki szinten eggyé váltak az életet adó és tápláló „Napistennel”, szellemi és lelki utazásaik során a Nap erejét használták. A magyarság tűzünnepeire az égi Napnak földi másánál, vagyis a szertűz vagy naptűz körül került sor. A beavatottak itt végezték el a tisztító rítusaikat, itt töltődtek fel az égi erőkkel, itt emlékeztek a szellemvilág lényeire és itt léptek kapcsolatba őseik szellemivel és a különféle isteni lényekkel – gyógyítottak, áldást osztottak, jövendőt mondtak és ünnepeltek. Ősi hagyomány szerint e napon nagy tüzeket raktak, megköszönve a Nap életadó tüzét, mely a földi életet táplálja. Ide kötődik a tűzön járás és a tűzugrás szokása, szimbolikusan, vagy az analógiás mágia erejét használva a fény erejével legyőzzük a bennük rejtőző sötétséget, az istentelenséget, a valótlanságot, megbirkózunk félelmeinkkel. Ilyenkor egész éjjel égtek az áldozati máglyák, a közösség énekkel, tánccal virrasztott, tüzet ugrott, hálával, köszönettel szívében. Tévedés azt hinni, hogy mi teszünk szívességet őseinknek, ha úgymond kötelességtudatból ápoljuk, őrizzük a magyar hagyományokat, hogy ne vesszenek feledésbe! Hiszen a benne elrejtett tudás a mi éltető (életfa) gyökerünk, amellyel ha nem vagyunk élő kapcsolatban, nem élhetünk, nem élhetjük meg a sorsunkat, hisz nem véletlenül születtünk magyarnak. A hagyományokat tehát nem őrizni kell, konzerválva, múzeumokba zárva, mint régmúltunk emlékeit, hanem élni, éltetni, hogy valósággá legyen! A jelenben élő magyar emberek számára ez az éltető forrás, amiből többletenergiát nyerhetünk, máskülönben menthetetlenül elveszünk, beolvadunk a nagy masszába. Majmolhatjuk más nemzetek kulturális értékeit, az minket sosem fog táplálni, életerőt adni. Közösségünk, a Hétágfa közösség június 22-én tartja a nyári napfordulóhoz kapcsolódó jurta avató ünnepségét, a Kistótfalu szőlőhegyén található Hétágfa Ligetben, melyre szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt! Szatmári Kinga Pécs, 2019. 06. 14. [email protected] www.hetagfa.weebly.com |
Hangulatok, életmorzsák. Archives
July 2021
|