Mucsi Georgina (https://hetagfa.weebly.com/gyaszkiseres.html)
Nap, mint nap egyre nehezebb élethelyzetekkel találkozom, a gyász mindennapivá, „normalitássá” válik. A halmozott veszteségek sora szinte végtelen. Életkortól, lakhelytől, végzettségtől, vallási és politikai nézettől függetlenül, mindenkire valamilyen formában hatást gyakorol mindaz, ami most történik. Mindannyian keressük a kapaszkodókat és az élethez vezető utakat. Azonban a halálról, a gyászról való (köz)beszéd, annak ellenére, hogy már a „csapból is ez folyik”, még mindig tabu, és sokszor még a szavak elől is menekülünk. Ami segíthet mind a gyász megélésében, mind a gyászunkról való beszédben az, ha törekszünk ELENGEDNI: egymás veszteségeinek összehasonlítását, megítélését. Nem piacon vagyunk, ahol alkudozhatunk, hogy kinek a vesztesége fájhat jobban. Minden gyász egyedi, minden egyén másképpen reagál bizonyos élethelyzetekben. Az érzések szabad kifejezésének lehetősége és a veszteségek valós megélése segíthet a feldolgozásban minden körülmények között. érzéseink bagatellizálását, elfojtását. Merjük kimondani, megélni, ami nehéz, sok, fájdalmas. Ha ez egyedül nem megy, merjünk segítséget kérni, mert az sohasem szégyen, hanem bátorság, ha valaki eljut odáig, hogy keresse a támogatást, a megoldási lehetőségeket. a folyamatos félelemben élést. Ha állandó rettegésben élünk és ezt sugározzuk a környezetünk felé, az hatással lesz minden döntésünkre és cselekedetünkre. Hatalmas szükség van most a lelkierőre, kitartásra, a belső szabadság megélésének képességére, miközben a külső lehetőségeink, szabadságunk csorbul. a túlzott elvárásokat magunkkal és másokkal szemben egyaránt. Ez a helyzet mindenkitől újfajta megoldási stratégiák kialakítását követeli, ez azonban nem megy mindenkinek egyformán könnyen. Mielőtt bárki felett ítélkeznénk, tegyük fel magunkban a kérdést: tudjuk vajon pontosan, miben van a másik, mi történt vele, amiért nem az elvárásainknak megfelelően viselkedik? Tudjuk, hogy milyen helyzetben vagyunk mi, saját magunk? hamis illúzióinkat, hogy a dolgok majd varázsütés-szerűen megoldódnak, és ugyanott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Ez a sokfajta tapasztalat, a halmozott veszteségek sora velünk marad, az identitásunk részét képezi már. Rajtunk múlik, hogy ezt hogyan vagyunk képesek integrálni személyiségünkbe, működésmódunkba. https://hetagfa.weebly.com/gyaszkiseres.html
0 Comments
Leave a Reply. |
Hangulatok, életmorzsák. Archives
July 2021
|